Röpke szabadságolás miatt csak most jutottam el odáig, hogy közzétegyem élménybeszámolómat az ópusztaszeri nyílzáporról.
Még friss az élmény, úgyhogy melegibe' leírom.
Köszönöm, hogy ott lehettem.
Nagyon nagyon sokat kaptam.
Szívet melengető volt látni, hogy az eső ellenére mennyien voltak, mind "nyilasok" és mind "közönség".
Megható látvány volt számomra a felsorakozásnál a nyilasok hada.Közel 1600 ember. Az a rengeteg megszámolhatatlan, ősi korok ruháiba felöltöztt ember!!! Próbáltam lefényképezni. Sikerült is. De. NEM ADJA VISSZA.
Főleg, hogy ott hátul kolbászoltam a nyílzápor előtti felsorakozásnál, és így egy picit részese lehettem az élménynek, no meg láttam is egyben a tömeget.
A "lőtérre" történő bevonulásnál piciny női szívem megdobbant, mikor még messzi-messzi láttam kijönni a BARANTÁSOK HADÁT. A felvétel homályos lett, ez az egyik kedvencem, de sikerült megörökítenem a pillanatot, mikor még csak jöttök.
Bevallom őszintén, hogy a barantásokra koncentráltam, és fantasztikusan jó volt látni, hogy Ti voltatok az egyetlenek, akik fegyelmezetten, katonásan, EGYütt lépve, EGYségben vonultak. Méltóságteljesen. ( Vukics Ferenc vezette őket. )
Hiányoltam viszont a csendet. A csendet, amikor a nyilakat kilövik, hogy hallani lehetett volna a különböző nyilak hangját. No de sebaj, majd máskor.
A fő attrakció a fényképezőgépen nem jól látható. Remélem másnak jobban sikerült róla a felvétel.
Mihtha egy kosztümös filmforgatáson lettem volna. Szebbnél szebb korhű ruhák, csizmák, sapkák, öltözékek, vértek, és ZÁSZLÓK jöttek és lobogtak velem szemben. Nem tudom miért, de a szélben lengő egypár zászlótól igencsak meghatódtam. GYÖNYÖRŰEK VOLTAK, no.
A nyílzápor után kezdett rá esni igazán az eső, előtte csak megmutatta magát, jelezvén, megvárom az attrakciót de utána kaptok belőlem!!!!!!
Tök jó, hogy átélhettem, hogy milyen esőben bográcsozni. Ilyenben eddig még nem volt részem.
Remélem hogy - Móni keze által - jót ettetek, ittatok. És a hús is mind egy szálig megfőtt. És biztos megéreztétek annak a pár szem esőcseppnek az ízét, ami a bográcsba beleesett.
Ami számomra még bensősébebbé, fontosabbá tette ezt a nemes nyílzáport, hogy az egyik nagyon lelkes barantás anyukával, Zsófival, varrtunk a csoportunknak fellépő ruhákat. Persze nem pont olynt mint a nyílzáporon fellépőké, hanem ahhoz hasonlót. A kedző barantásoknak, akik még nem szeretnének beruházni ruhába.
Nagyon élveztem a közös együtt varrást, a varrásra való rákészülést, az összes utánajárást.
Az esemény előtt már lelkem a varráson és a nyílzáporon járt. Nagy lelkesedéssel csaptam bele a varrásba esténként 7-8 órától néha éjfélig.
Megköszönték nekünk, melyre emígyen válaszoltam:
Részemről az öröm, hogy varrhattam Nektek. De tényleg. Szeretek, sőt imádok így nyüzsizni.
Nekem volt öröm és boldogság, hogy megmutathattam mit tudok.
Zsófinak ecseteltem, hogy számomra olybá hatott ez az egész varrás, mint mikor a régi időkben az ifjak-férfiak mentek a harcba és a lányok, hölgyek, asszonyok varrtak nekik fehér gyolcs inget, mintegy védőpalástként, hogy az óvja-védje a harc közben őket.
Varrás közben azon gondolkodtam, hogy Zsófi és én, mennyiben különbözünk a régi korok asszonyaitól?
Csak modernültek a varróeszközök.
No persze, merthogy most nincs háború.
.
Nyílzápor
vajasandi 2010. 07. 03.
Köszönöm, hogy ott lehettem.
Nagyon nagyon sokat kaptam.
Szívet melengető volt látni, hogy az eső ellenére mennyien voltak, mind "nyilasok" és mind "közönség".
Megható látvány volt számomra a felsorakozásnál a nyilasok hada.Közel 1600 ember. Az a rengeteg megszámolhatatlan, ősi korok ruháiba felöltöztt ember!!! Próbáltam lefényképezni. Sikerült is. De. NEM ADJA VISSZA.
Főleg, hogy ott hátul kolbászoltam a nyílzápor előtti felsorakozásnál, és így egy picit részese lehettem az élménynek, no meg láttam is egyben a tömeget.
A "lőtérre" történő bevonulásnál piciny női szívem megdobbant, mikor még messzi-messzi láttam kijönni a BARANTÁSOK HADÁT. A felvétel homályos lett, ez az egyik kedvencem, de sikerült megörökítenem a pillanatot, mikor még csak jöttök.
Bevallom őszintén, hogy a barantásokra koncentráltam, és fantasztikusan jó volt látni, hogy Ti voltatok az egyetlenek, akik fegyelmezetten, katonásan, EGYütt lépve, EGYségben vonultak. Méltóságteljesen. ( Vukics Ferenc vezette őket. )
Hiányoltam viszont a csendet. A csendet, amikor a nyilakat kilövik, hogy hallani lehetett volna a különböző nyilak hangját. No de sebaj, majd máskor.
A fő attrakció a fényképezőgépen nem jól látható. Remélem másnak jobban sikerült róla a felvétel.
Mihtha egy kosztümös filmforgatáson lettem volna. Szebbnél szebb korhű ruhák, csizmák, sapkák, öltözékek, vértek, és ZÁSZLÓK jöttek és lobogtak velem szemben. Nem tudom miért, de a szélben lengő egypár zászlótól igencsak meghatódtam. GYÖNYÖRŰEK VOLTAK, no.
A nyílzápor után kezdett rá esni igazán az eső, előtte csak megmutatta magát, jelezvén, megvárom az attrakciót de utána kaptok belőlem!!!!!!
Tök jó, hogy átélhettem, hogy milyen esőben bográcsozni. Ilyenben eddig még nem volt részem.
Remélem hogy - Móni keze által - jót ettetek, ittatok. És a hús is mind egy szálig megfőtt. És biztos megéreztétek annak a pár szem esőcseppnek az ízét, ami a bográcsba beleesett.
Ami számomra még bensősébebbé, fontosabbá tette ezt a nemes nyílzáport, hogy az egyik nagyon lelkes barantás anyukával, Zsófival, varrtunk a csoportunknak fellépő ruhákat. Persze nem pont olynt mint a nyílzáporon fellépőké, hanem ahhoz hasonlót. A kedző barantásoknak, akik még nem szeretnének beruházni ruhába.
Nagyon élveztem a közös együtt varrást, a varrásra való rákészülést, az összes utánajárást.
Az esemény előtt már lelkem a varráson és a nyílzáporon járt. Nagy lelkesedéssel csaptam bele a varrásba esténként 7-8 órától néha éjfélig.
Megköszönték nekünk, melyre emígyen válaszoltam:
Részemről az öröm, hogy varrhattam Nektek. De tényleg. Szeretek, sőt imádok így nyüzsizni.
Nekem volt öröm és boldogság, hogy megmutathattam mit tudok.
Zsófinak ecseteltem, hogy számomra olybá hatott ez az egész varrás, mint mikor a régi időkben az ifjak-férfiak mentek a harcba és a lányok, hölgyek, asszonyok varrtak nekik fehér gyolcs inget, mintegy védőpalástként, hogy az óvja-védje a harc közben őket.
Varrás közben azon gondolkodtam, hogy Zsófi és én, mennyiben különbözünk a régi korok asszonyaitól?
Csak modernültek a varróeszközök.
No persze, merthogy most nincs háború.
.
Nyílzápor
vajasandi 2010. 07. 03.
