Magunk Közösség

Az alábbi iromány egy hozzászólásnak indult a Dobogva hív Dobogókő című cikkhez. Azután elkezdett önálló életet élni, és ez lett belőle:

Margarita:
Nem tudtam - olvasván a cikket, hogy melyiktől féljek jobban: a borzalmas tanulmányterv megvalósulásától, vagy a cikkből sugárzó indulattól.
Aztán úgy döntöttem, egyiktől sem fogok. Ha valaki rendelkezne bővebb információval a Dobogókőre látvány-tervezett monstrumról, akkor megköszönném, mert ez egy előzetes tanulmányterv, de többet nem tudni meg róla a megjelölt forráshelyekből. Sem azt, hogy ki rendelte meg, sem a lehetséges befektetőket, sem azt, hogy van-e szó a megvalósításáról egyáltalán, sem az önkormányzat véleményét...stb.

Tiltakozni olyan ellen lenne értelme, ami valós veszély. Ez vajon az? Vagy csak kósza gondolat egy unalmas tervező fejében, aki munkát remél?
Persze a tiltakozásnak önmagában sincs értelme.
A látványterv a poszt-modernbe hazudott szupra-gagyi kategóriája. Én egy űrrepülőgép leszállópályáját véltem felfedezni benne. Sajna a keleti motívumokat nem sikerült fellelnem. De hát anélkül is, ami szar, az szar.
Ez a pénz és a hideg fej terve, egy élettelen elme agy-szüleménye. A szív nincs benne.

Ha féltjük a Föld szívét, amit őrzünk, akkor álmodjuk oda azt mi MAGunk, ami méltó hozzá, és hozzánk. Akkor mi, civilek találjuk ki az "idegenek-akiktől félünk"; előtt, helyett, hogy mit szeretnénk ott, és azt képviseljük.
Nem valami ellen, hanem valamiért!!!
Ez nagy különbség.
Tenni, megmozdulni, szeretni, őrizni kötelességünk. Ellenállni, gyűlölködni, félelmeket az egekig korbácsolni nem. Ne dőlj be a félelmeknek, de mozdulj meg az álmodért!
Álmodjuk végre bele magunkat a szív-csakrába, dobbanjunk együtt a dobbanással, és ezzel az elementáris erővel végtelen szelídséggel, és határozottsággal nyilvánítsuk ki, hogy mit is akarunk MI MAGyarok!
A szív szavával, amely mindenen áthatol, mégsem pusztít.
Használjuk az erőt, amelyre büszkék vagyunk. Egyesítsük az álmainkat, és álmodjuk meg Dobogókőre a MAG szív-templomát.
Leszállópálya helyett valódi utat, amelyik visszavezet. Amelyik a kőbe vésett élő emlékezet. Én ilyennek álmodom. Vajon mi a TE ÁLMOD?

Margarita

UI: Zadakul Ati (az ebéd után-nóta helyett dalol a feketerigó:):

Tavasz: Aki közben rájött, hogy sem nem ARigó, sem nem ZadakulAti már. Egyszerűen csak Tavasz :) És esküszöm az ebédem nem tavaszi tekercs volt! :)

Az én álmom is a MAG Szív Csarnoka. Annak ellenére nem templom, hogy az. Mégsem használom a kifejezést, mert valahol elveszett.
Itt feltöltődni, csendesülni, élni, aludni, szeretkezni lehet. S a bazilikában? :)
Mégis közös ez az álom. Ahogy a fény testvériségében minden az. Ahogy az EGY ÉLET is az.
Tudjátok, az új lények csoportja egyetlen ponton különbözik a régi tömegektől:
NEM SAJÁT UNIVERZUMBAN ÉL! NEM SAJÁT VILÁGOT TEREMT.
HANEM KÖZÖSET!

Ilyen a Szív Csarnoka is. Egy hely, amit közösen építünk. Ahol szívek ébrednek. Ahol ott lesz veled minden Szív lény, ha kérdésed van. Ahol csendben betakarózhatsz ebben a szerető minőségben. Ahol felfedezed saját Szerelmedet.
Határozott formája még nincs. Mégis oly földközeli már! Éppen, hogy nincs fizikai megtestesülése, de már megkezdte becsatlakozását.
Telis-tele van felfedezésre váró zugokkal, s terekkel. S a hatalmas előcsarnokban színek, hangok és illatok kavalkádja fogad a legteljesebb harmóniában.
Egy hatalmas folyó halad át rajta, s könnyen meglehet, azon kapod magad, hogy csak folysz, csak áradsz ebben a térben.
Ez a hely már ott van. Már folynak a munkálatok. Csatlakozz az építő csapathoz szíveddel, fényeddel, kreativitásoddal! Legyen Dobogókő ez a hely!
S meglásd, Szív Palotára sosem épülhet más. Egyszerűen lehetetlen.
Az a hely foglalt. Mások szemet vetettek reá. De nem tudták, hogyan is működik az építkezés. Nem tudták, mit jelent a szentség. Nem értik, mit jelent a közös vízió.

Arra kérek hát minden szív lényt, építsük fel közösen ezt a Szív Csarnokot!

 

 

Mikor a Szív Csarnokához érsz, már látod tágra nyílt kapuját. Ami olyan hatalmas, amekkorát azelőtt még elképzelni sem tudtál. Szivárvány kupolája az égbe vész. Önkénytelen is meghajolsz, mielőtt belépnél. Cipőd kint hagyod. S belépsz.

Hatalmas csarnok fogad, ahol testvéreidet látod. Egyikük festi az áttetsző falakat. Másikuk élő szobrokat alkot. Közben egyik társunk madarakat teremt szíve kellős közepén, s azok szerteszét repülnek a teremben. Egyesek énekükkel rezegtetik a teret. Mások sosemlátott  növények, s virágok teremtésével foglalatoskodnak. S ott állsz és beleszippantasz a Szív levegőjébe mélyen, mélyen. S ebben a pillanatban már tudod is, miért jöttél. S elkezded a munkát. A legszebb dolgot, amit valaha is csináltál. Teremtesz!
S lényeid és alkotásaid sorra beépülnek a legmegfelelőbb helyekre.
A terem közepén folyó halad át. Azon kapod magad, hogy belesétálsz. S amint lábujjad érinti a tiszta forrásból fakadó vizet, azon nyomban elolvad benne. S te bátran elmerülsz a habokban és teljesen átlényegülsz. A túlparton újraépülsz, immár megtisztulva, megnemesülve. Új lény születik most!

Itt tart hát ez a Föld közeli építkezés Dobogókőn.

Gyere ismét! Szívesen látunk!

S eljön az idő, hogy találkozol barátaiddal, s közös meditációban erre a helyre jöttök. S tovább építitek e teret. S a közös erő, az EGY dobbanás meglásd milyen hamar fizikai formát önt!

S pont olyan szabad lesz, s pont olyan szép, amilyennek építjük!

Tavasz