Az eredeti, egyszerű kiírásban több olyan kulcsszó is rejtjelezve volt, ami felkeltette az érdeklődésemet. Egyrészt a galaktikus tanáccsal már volt szerencsém találkozni jó pár évvel ezelőtt, egy előző életem kapcsán. Másrészt benső utazásaim egy még korábbi időszakban a fény testvériségével is dolgom akadt. Mindkettő élmény meghatározó volt ebben az életemben, nem csupán a történtek miatt, de azért is, mert előtte nem hallottam ezekről a dolgokról, s az élmények utáni internetes kutatásaim során sem kerültek elő akkoriban. Csupán pár évre rá jelentek meg magyar honlapokon ezekkel kapcsolatos írások, így adva megerősítést.Ha a két dolog együtt jelenik meg, s mögötte ott az eltéveszthetetlen energetika, hát részemről már ugrok is.
Így történt, hogy szilveszter délutánján útra keltem az univerzum csillagösvényén. Egy védett testkilépő technikát választottam, hogy a tapasztalatot zsigerig élhessem át.
Testből kilépve egy sűrű növényzetű, dús levelekkel szegélyezett kicsiny tisztásra érkeztem. Feltekintve a napsütötte kék égen egy fényes csillag rebegett hívogatón, s már indultam is felé. A csillag a Vénusz fénye volt. Megörültem, mert az egyik legkedvesebb „ugratóm” e fenséges szépségű, lágy sugarú testvér. Itt roppant érdekes és szokatlan dolog történt, mert az ugrás pillanatában egyszerre léptem át a Vénuszon és a Napon. Az útnak különös dinamikát adott e páratlan és nem különben váratlan lehetőség. Szemvillanás nem telt bele és már ott lebegtem egy fénylő galaxis-köd előtt kószáló bolygó? hold? előtt.
A dolog nappali tudatomat kissé váratlanul érte, hiszen minimum egy sci-fikből ismert űrhajót várt. De benső világomnak e hely, s e hold, mint űreszköz oly természetesnek és ismertnek hatott, hogy csak mosolyogtam ott boldogsággal a szívemben.
Belépve egy valóban hatalmas és fényes terembe érkeztem. Sürgő forgó mindenféle rendű, rangú lényeket láttam fel -le mászkálni. Itt gyorsan kiderült: minden vendég mellé egy személyi kísérőt adnak, hogy az kalauzolja tovább. Nos, nekem is akadt ilyen, s a kölcsönös tisztelet és szeretet ölelése után egy újabb terem felé vezetett.
A csarnok, mintha nem lettek volna falai, mintha az űrben lett volna. Egész terét betöltötte egy átlátszó kékes-fehéres fényű gyémánt- kristály szerkezet, s annak végtelenül finom vibrációja. A levegő mintha e kristály lélegzete volna telis tele gyémántporral, láthatatlan csillogással.
Magjában egy fehér fényben izzó csillaggolyó ragyogott, s ehhez ívelt szinte a semmin át egy áttetsző kristálysugár. Ezen az úton sétáltam az izzásba.
Itt megtudtam, hogy a hely egy személyre szabott, mondjuk így lelki élményfürdő, ahol mindent elmondhatok, amit csak akarok. Kérhetek, tisztulhatok, azt és ahol csak kívánom.
E személyes kaland után tisztán és ragyogón indultam tovább, immár fényruhámban. Egy újabb teremben találtam magam, afféle „csillagközi kolosszeumnak” festeném. A porondon fényruhás alakok körben táncolnak. Az emelvényen lények sokasága. Az alakok gyűrűjéből a középpontba álltam. S hangzott a szózat: a 144000 száma betelt. Immár együtt a 144 ezrek a Földön. S a gyűrűben lévő alakok egyszerre sugároztak rám, s én egészen befogadtam az ő szépséges fényüket, s közben ragyogásom energiáját bocsátottam vissza rájuk, s ők jó szívvel fogadták be azt. Valamennyi idő után beálltam én is a gyűrűbe, s egyé olvadtam azzal energiámban. Késztetést éreztem, hogy körbenézzem mind a társaimat, s tudtam a Földön bárhová is kerülök Ausztráliától Peruig, Kínától az USÁig szerte a nagyvilágban pontosan tudom majd kik a testvéreim, kik a 144 ezrek. S láttam azokat, akikkel már most kapcsolatban vagyok. S láttam, akikkel voltam vagy leszek.
S közben végig zúgott a szózat: 144000 száma betelt. Immár együtt a 144 ezrek a Földön.
Tudtam, hogy bekövetkezett, amire oly rég vártunk. Szám és minőség egyben FöldAnyán. A kritikus tömeg, ami minőséggel párosul immár betelt.
Közben párhuzamosan tudatosult bennem, s láttam, ahogy mind akik e gyűrűben állnak így kerültek oda: Középre be, energia ki be, gyűrűbe beáll, összeolvad, lények tudatosít.
Láttam hogyan képviselője az emberi nemnek e fényes koszorú minden tagja. Hogyan van, hogy nem kiválasztottak, nem irányítók, nem vezetők, nem főnökök, csupán és egyszerűen képviselők a szó nemes értelmében. Akkor is ha irányítók, vezetők, főnökök éppen.
Láttam, ahogy a 144 ezrekkel együtt ott az egész emberi faj. Testvérek, családtagok, barátok, ismerősök, ismeretlenek mindenkivel, mindenkiben.
Láttam hogyan sugárzik át mindaz a döbbenetes energia mindenkibe, ami átadatott.
Láttam hogyan szövi keresztül kasul e fénylő sugár az emberek utolsó zsigerét is.
Ez volt hát az üzenet, amit én hozhattam el Nektek. A biztos fénybeérés üzenete. A kritikus minőség-tömeg elérése, az emberi faj tökéletes átfénylése és új korszakba lépése.
S most más dolgunk nincs, mint tenni, amit tenni kell, s figyelni. Látni az évben bekövetkező gyökeres fordulatokat. Észrevenni a fény ragyogását a legapróbb örömhírekben. Élvezni FöldAnya áttisztulását, élvezni munkánk nemes gyümölcseit. Örülni a legapróbb változásoknak is életünkben, s tudni:
Ott csücsülünk mind Isten szerető tenyerén!
Zadakul Ati 2010.01.13. www.magunk.hu
