Ez az írás az emlékezésből született.

Egykor, az „idők előtti időben” (az ősidőben, a Zep Tepi előtt) Lemuria, és Atlantisz egyaránt 4. dimenziós világok voltak. Mindkettő civilizáció két külön helyről származott, két bolygóhoz kötődött.
A mi naprendszerünkben a lemuriai székhely a Vénusz, az Atlantiszi pedig a Mars volt. A galaktikus történelem egy pontján a Vénusziak, és a Marsiak a Föld bolygóra költöztek. Nem a mai földre, hanem annak a 4. dimenziós változatára. Egy 4. dimenziós valóságú Földre.
A 4. dimenzió az IDŐ maga. Ebben a közös ősidőben, mint 4. dimenziós valóságban éltek együtt a Vénusziak, és a Marsiak.
A Vénusziak az 5. dimenzió lakói voltak, és tudatosak voltak minden alacsonyabb dimenzióra, valóság-rétegre. Az Atlantiszi marsiak a 4. dimenzióban voltak otthon.
Egy idő-egyesítési kísérlet volt ez a 4. dimenzióban, ahová a Vénuszi lemuriaiak leérkeztek az Atlantisziakhoz.

1.- Elsőként fogadd el a fájdalmat, betegséget, mint a részedet. Te fájsz.


2.- Köszönd meg a testednek, hogy befogadta a fájdalmat, betegséget, és kezdd el megérteni az üzenetét.


3.- Tudd, hogy nincs szükséged a szenvedésre, az csupán egy kibillent állapot következménye. Minden betegség, fájdalom mögött egy idegen elme-program áll, amihez csatlakoztál, és ami szűkség-helyzetbe hozott, félelmeket generált.


4.- A kibillenés a gondolataidban történt, onnan lement az érzéseid szintjére, és felbolygatta azokat, majd megjelent a fizikai testedben fájdalomként.

  TEDD FEL AZ ALAPVETŐ KÉRDÉSEKET