forrás:http://www.eniste.me/59-elvarasok-tengerebenélünk, mint halak a vízben. Szinte lételemünkké vált, úgy hozzászoktunk, hogy teljesítenünk kell mások akaratát, elvárását, követni a szabályaikat, megfelelni az igényeiknek, amiket velünk szemben támasztanak. Szülők, iskola, barátok, főnökök, állam, házastárs, gyerek, stb. Egyik elmúlik, mások örökre megmaradnak. Megannyi külső szabály. De vajon normális ez így?
Mintha ezek az igények természetesek lennének, maguktól értetődők. Robot módon teljesítjük őket, és fel sem merül bennünk a kérdés: miért? Miért kell követnem egy másik ember elvárását? Vagy a társadalom szokásait, vagy az állam törvényeit automatikusan? Annyira automatikusan, hogy meg sem vizsgálom mélyebben, hogy azok miért is léteznek, és miért olyanok, amilyenek?


sid, 2013-04-25
Akármerre is járok szerte a Nagyvilágban, s látom annak szépségét, avagy a felszín alá rejtett
2013. április 13-14. YINGO-hétvége (2 napos) Budapesten
az érzelemtestünk YANG (aktív) oldala
forrás: http://www.fluidemerald.com/?p=744
A szabadság NEM JOG,
ahol a YINGOval levetjük a maszkjainkat, és kivetkőzünk a szerepeinkből ahelyett, hogy maskarába öltöznénk. Gyere a "civil maszkodban", a felismert jelmezeidet itt hagyhatod. Jó móka lesz.
PI élete (mozifilm, bemutató: 2012.december)
A cselekvésünket a gondolataink irányítják, és a körülményeink is a gondolataink szerint alakulnak.



